Beküldés dátuma: 2013. 04. 04.
Írta: Kammermann Péter
Mit is jelent nekem a  szeptember? Talán 1986-ban kezdődött. Azon vettem észre magam, hogy szeptembertől -szeptemberig tart nekem egy év. Amikor ezt elmondtam szüleimnek, édesanyám még mondta is, hogy lám-lám 14 évesen jött meg a gyerek esze, mivel az iskolakezdéshez, azaz a tanévhez igazítja az éveket! Szegény édesanyám meg is döbbent, amikor tudatosult benne, hogy erről szó sincsen! Én az évkezdést a szarvasbőgéshez igazítottam. Nem szeretnék itt nagy szavakat puffogtatni, de a magyar gímszarvast a természet egyik legnagyobb csodájának tartom, aki nem csak az elejtendő vadat látja benne az tudja, hogy mire gondolok, aki meg éjjel lő szarvast, annak meg hiába is magyaráznám. Szóval nem vadászom már egy jó ideje szarvasra csak a terv teljesítése miatt, így is lövök belőle nekem elegendő mennyiségben az utánkeresések során. 2011-ben is eljött a szezonkezdés ideje. Sejthető volt, hogy lesz munkája a sebzett szarvas felkutatásában szerepet vállalóknak. 1.keresés. Vendég jó...
Beküldés dátuma: 2013. 04. 04.
Írta: Kammermann Péter
Vérebes „vízi balett”, két szarvassal -- egy napon Kammermann Péter Sok rutinos, több száz eredményes utánkereséssel rendelkező vérebes kolléga történetét hallgattam már végig. Valamennyien egybehangzóan állították, hogy több olyan utánkeresésük történt, amelyet soha nem fognak elfelejteni. Jómagam még a tapasztalatlanok rögös útját járom, de az egy napon tett két eredményes utánkeresés, azt hiszem, soha nem merül a feledés homályába. Az elmúlt szezon októberében történt. Esti cserkelésen bikára lőttek; körülbelül tíz tarvaddal mozgott, egy olyan mély fekvésű erdőrészben, ahol a szeptemberi áradás után megmaradt a pangóvíz. Csizmaszár közepéig érő vízben keresgélték a rálövés helyét. A nyáras alatti szederleveleken minimális, csapott vért találtak, de a sebző és a kísérő vadász is egyértelműen látta, hogy a bika előrebukott, mintha kirántották volna a lábait, azaz jó lövést jelzett. A rálövés helyét pontosan megjelölték, majd telefonon értesítettek. Másnap reggel...
Beküldés dátuma: 2013. 04. 04.
Írta: Kammermann Péter
Érdekes sebzések - tanulságos utánkeresések A naptári év végeztével a Magyar Véreb Egylet tagjaitól az elmúlt időszak eredményes munkáiról bekéri az összesítőt. A lapon szerepelnek a keresések során megtalált sebzettek, faj és ivar szerint, majd a végén a trófea, érték szerint is. Az összesítő elkészítése közben lehetőség van újra átgondolni, értékelni az eseteket -- és persze levonni a tanulságokat. I. Havas reggel kezdtük el keresni az előző este megsebzett bikát. A kísérővadász a rálövés helyének megvizsgálásakor közölte velem a fontosabb tudnivalókat. A nádba bevágott lőnyiladékok egyikén még olyan közel voltak a hat darabból álló gímbika csapat tagjai a leshez, hogy a vadászkalapot rá lehetett volna dobni az agancsukra, de folyamatosan elfelé soroltak. A következő kivágásnál tették a kiszemelt vadra a lövést, ám ekkor már egy kicsit oldalát mutatva állt a bika. A lesen ülők távcsövükkel a nád szinte teljes hosszában nyomon követték a megiramodott rudlit, ekkor...
Beküldés dátuma: 2013. 04. 02.
Írta: Babály Csaba
Az idei tavasz az időjárás miatt teljesen felborította a Kis Pipin tenyészet életét. Minden tavasz azzal telik el nálunk, hogy a fiatal kutyákkal, lehetőség szerint egy héten 3-4 alkalommal mesterséges csapán dolgozunk. Emellett nem hanyagoljuk el a fegyelmi kiképzésüket sem. Az öreg kutyák talonban vannak és a mindennapos, általában egy óra séta mellett a pihenés a legfőbb feladatuk. Április 1-től az öreg kutyák is fokozatosan át vannak mozgatva. Így készülnek fel az általunk oly fontosnak tartott bakszezonra. (Erről később szeretnék egy vita indító cikket írni). Sajnos a folyamatos havazás többször áthúzta számításunkat, így a birtokunkban lévő 4 db kamasz véreb megúszta a rendszeres mesterséges csapázást. Nem szeretünk hóban dolgozni a fiatal kutyákkal. Sokan érthetetlen módon úgy gondolják, hogy hóban nagyon könnyű keresni (biztos azért, mert azt hiszik, hogyha ők látják a nyomot, a kutyának is könnyebb), pedig a mi tapasztalatunk egészen más. Ebben az unalmas időszakban jött egy...
Beküldés dátuma: 2013. 03. 20.
Írta: Buzgó József
A vérebezés kialakulásáról: A véreb őse, mint majd minden jelenlegi nyugat- és közép-európai vadászkutyafajtáé, az időszámításunk kezdete óta az Európában általában a  vadászatra használt kelta kopó. A kiváló vadásznépként ismert kelták az egészséges vad felkutatására a „Segusius” kutyát használták, mely feladata a hagyományos vadászeszközök - íj, lándzsa - használata idején abból állt, hogy a falkavadászatok előtt nyomkereső kutyaként az egészséges vad hideg csapáját a vad nappali tanyájáig, beálló sűrűjéig követte, innen a kopók vették át a vad felűzésének munkáját. A nyomkereső kutyáról az első írásos emlék Arrian görög írótól származik (i.u. 95-180), aki a dunai kelták vadászatairól, különösen azok kutyáiról remek leírást adott, amely jórészt ráillik a mai hannoveri vérebre, annak is a nehéz típusú vezető alakú „Leithund”  változatára. A vadászkutyák használata tehát kettévált, a hajtóvadászatok előtt a legjobb orrú, legkiegyensúlyozottabb kutyákkal felkutatták a...

Oldalak